Megélhetési dolgozó

– Tisztelt Bíróság! Amit tettem, elismerem! Már megbántam, de megtörtént. A fejemet önként hajtom a bitóra!

Egy órával korábban.

– Vádlott neve?
– Becsű L. Etel!
– A teljes nevét diktálja, ha kérhetem!
– Becsű Lujza Etel
– Milyen név ez?
– Édesapám, Becsű László nagy tisztelője volt a színháznak. Innen a két keresztnevem: Blaha Lujzától és Judik Etel színésznőktől.
– Életkora?
– 41 éves múltam májusban.
– Születési idejét legyen szíves!
– 1975. május 1.
– Családi állapota?
– Négy évig voltam jegyben, de Arnold végül lelépett a Zepter -es ügynöknőmmel!
– Nekem elég ha bediktálja a családi állapotát!
– Férjezettlen… Akarom mondani hajadon!
– Rendben! Akkor térjünk a lényegre… Önt többszörös visszaesőként áll a bíróság előtt! Alig két éve én tárgyaltam az ügyét, és jól emlékszem, hogy akkor megesküdött, hogy soha többé nem tesz ilyet! Erre alig tellik el 24 hónap, és újra itt van!
– Én kérem…
– Csöndet, most a bíró beszél!
– Két éve a tárgyaláson tisztáztuk, hogy amit tett, az felháborította az embereket. A közvélemény szerint Ön az elfogadott társadalmi normákat felrúgta! Sokan akkor is keményebb büntetést, sőt, megtorlást követeltek! Akkor csak figyelmeztetésben részesítettem. De most nem leszek ennyire jószívű!
– Értse meg bíró úr, én nem tudok…
– Halgasson! Még nem fejeztem be! Akkor ígéretet tett, hogy nem esik vissza! Ígéretet tett arra, hogy megpróbál beilleszkedni. Megpróbál úgy élni, úgy cselekedni mint a társadalom megbecsült tagjai! Én szégyellem magam, hogy akkor elhittem mindezt!
– De én éheztem. Meg kellett tennem! Én nem tudtam mást tenni!
– Csönd! Mások egy életen át azon ügyködnek, hogy a családjuknak, a közvetlen hozzátartozóiknak, és barátaiknak jót tegyenek. Mindent megtesznek azért, hogy előrébb jussanak. Bele adnak apait- anyait! Ha kell, éjszaka dolgoznak! Ha úgy érzik hogy szükséges, akkor társaságba állnak neki. Néha embertelen körülmények között kell elvegzniük azt, amit maga sose tett meg! Néha koszosan-, néha fáradtan-, néha rettegve, de megteszik, amit meg kell tenniük!
– Elismerem, én nem így tettem!
– Miért van az, hogy még mindig vannak ilyen emberek, a 21. században, akik a normákat felrúgva próbálnak viselkedni?!?! Miért van, hogy maga, aki pontosan ismeri, és tudja a következményeket, mégis a másik utat választja? Miért van, hogy nem tud a konvenciók szerint élni???
– A családi hátterem, bíró úr!
– Mindegyikőjük erre hivatkozi! Könnyű a szülőkre, nagyszülőkre fogni! Persze, persze! Mindig ezt hajtogatják: „Akkor egészen más volt, akkor ez elfogadott volt!” Meg azt is, hogy: „Apám megélt belőle! Én miért nem követtem volna a példáját?”. De ez már a múlt! Az ilyesfajta gondolkodást ki kell írtani a fejekből!
– Tiltakozom bíró úr! Igenis van még létjogosultsága!!
– Ugyan már! Egy olyan országban, ahol az emberek 99% -a nem így él, miért akar maga másképpen tenni? Miért gondolja magát forradalmárnak? Miért hiszi azt, hogy tud bármin is változtatni?? Törödjön bele, hogy Magyarországon él, 2016 -ban! Ebben az országban nem lehet csak úgy, büntetlenül csinálni bármit is!
– De én hiszem, hogy lehet változtatni!
– Járt maga valaha is templomban? Az elmúlt pár évben biztos, hogy nem! Ott, kérem szépen, ott kell hinni! De itt cselekedni kell!
–

A nő összegörnyedt. Erős volt a nyomás, ami rá nehezedett! Egy ország figyelte őt a TV -ben, az egész ország kíváncsi volt erre az emberre! Egy emberre, aki másképpen gondolkozott! Aki a régi értékek szerint próbált élni! A RÉGI ÉRTÉKEK SZERINT! A hiradóban is szörnyülködve beszéltek róla!

– Ezennel lezárom az ügyet! Vádlott, szeretne még valamit mondani?
– Tisztelt Bíróság! Amit tettem, elismerem! Már megbántam, de megtörtént. A fejemet önként hajtom a bitóra!

Az ügyész mosolygott. Akár itt se kellett volna lennie. De a sikeres szereplés jót tesz az egójának. Egy ország látta, ahogy komolyan bólogat a tárgyalás alatt. A vádlottat kivitték. A bíró kibújta tallárjából. Megszámolta a vaskos összeget, amit az imént csúsztatott a kezébe az ügyész. Egymásra mosolyogtak, majd megtörtént a pénz átadása!
Még egy darabig maradt a bíró, és magában morfondírozott.

„Annyi mindent tudott volna csinálni ez a nő! Csalás, rablás, politizálás, mutyizás, strihelés, rezezés… De ő máskét akart élni! Egyszerűen felháborító! És még büszkén is hirdette magáról, hogy becsületesen DOLGOZOTT! Az ilyeneknek mind a bitófán a helye!”

Ekkor megszólalt a telefonja, az aktuális vezető párt komoly politikai befolyással rendelkező embere hívta.
– Lenne itt egy újabb ügy! Egy nyugdíjas ingyenkonyhát nyitott! Természetesen a szokásos honoráriumot kapja, ha bitón végzi!