Fog, fog, fránya fog
Fog, fog, fránya fog
Tulajdonképpen nem a fogam tehet róla. Én vagyok a hibás!
Tudni illik, ma ebéd után (paradicsomos húsgombóc főt krumplival) Lina megkínált mandulával. Ez a mandula olyan mandula, hogy beton keménységű cukormáz veszi körül.
Neki álltam, szopogattam, majd amikor már úgy éreztem, hogy meggyengült a páncélja, elroppantottam.
Ez működött is 4-5 szemnél, de a hatodiknál, ami góliát méretű volt a többiekhez képest már nem.
Arra gondoltam, talán hatalmas mandulát rejt a cukormáz, azért ekkora! Így hát neki álltam és a cukormázat szorgos munkával próbáltam lefejteni.
Majd amikor már úgy gondoltam, hogy túljutottam rajta, egy erős roppantással elrágtam. Azaz elrágtam volna, de helyette egy szolid reccsenést hallottam csak. A cukor egyben, akkor mi reccsent?
Ekkor vettem észre, hogy a számban lötyögő valami, egyáltalán nem édes! Igen kérem! A bal felső hatosomból letört egy 0.5×0.5 cm -es darab.
A fejemhez kaptam, majd a telefonomhoz, és rögtön tárcsáztam a fogorvosomat!
1 óra múlva már az ideiglenes tömést gyürkészte oda, majd megbeszéltük, hogyha visszaértünk, akkor teljes tömés csere lesz.
Hát ez van!
Legközelebb nem fogok eszetlenül cukrot rágni!