Téli napsütés

Kisütött a nap délután! Tegnap még dundi hópelyhek hullottak alá, akik mára nedves sáros foltokként terülnek el a járdán. Amikor kimentem ebédet venni, eszembe jutott erről a téli napsütésről a második forgalmi vizsgám.

Sajnos a pontos időpontra már nem emlékszem, de november vége, december eleje volt. Sötét, borongós időben gyakoroltunk az oktatóval, keresztbe – kasul járva Dunaújváros ismert és kevésbé ismert utcáit. A vizsga előtti napon is vettem még 2 órányi városi vezetést, csak hogy teljesen biztos legyek a dolgomban!
Rögtön a találkozást követően bepattantam a vezető ülésbe, gondosan bekötöttem magam (aminek elszalasztásáért a combra mért közepes erősségű ütés volt az emlékeztető!), és máris indultunk. Az Aranyvölgyi úton haladtunk, amikor hirtelen kivillant a sötét felhők mögül a nap! Én mosolyogva mondta az oktatónak, hogy: "Látod, holnap nem lesz semmi gond, napsütésben fogok vezetni!".
Az oktató erre összeráncolta a homlokát és azt mondta: "Nanana! Ne bízd el magad, holnapra még térdig érő hó is lehet!".
Másnap reggel, amikor felébredtem, rögtön feltűnt, hogy túl világos van! Oda rohantam az ablakhoz, és láss csodát, TÉRDIG ÉRŐ HÓ esett!
13:00 -kor kezdődött a gyakorlati vizsga. Az útfelfestéseket nem-, vagy csak alig lehetett látni. Csúszott az út, hullott a hó, párásodott az ablak.
Természetesen megbuktam a vizsgán!
🙂