a nap pancsere

Berohantam az IKEA -ba, hogy pár dolgot, amit eddig nem vettem meg, gyorsan beszerezzem. Tányérokat, pár függönyt, néhány konyhai kiegészítő, és már kész is vagyok. Az utolsó pillanatban ugrott be, hogy szükségem lenne egy vasaló deszkára. Irány vissza, kézbe vesz egyet és rohanás a kasszához.
Kasszánál kipakol minden, de pénztáros srác szól, hogy vasalódeszkát ne rakjam a gumiszalagra, majd azt leolvassa a kis kézi csodával.

OK!

Bankkártyával fizetek, elveszek egy papír táskát, szólnak, az csak Family Card esetén ingyenes! Gyorsan bediktálom a kódot. Összepakolom a vásárolt cuccokat, majd rohanás a kocsihoz. Irány Érd!
Érdről visszafele kezdek el gondolkozni (2.5 órával később), hogy mintha én egy vasaló deszkát is vettem volna, de nem emlékszem, hogy betettem a kocsiba. M7 -en megállok, hátra szaladok, és szomorúan konstatálom, hogy valóban, nincs vasaló deszka a csomagtartóban.

Irány az IKEA!

Fejet lehajtva odasompolygok az ügyfélszolgálathoz, és elrebegem, hogy vettem kéremszépen egy vasalódeszkát, de nem találom.
Hölgy rám néz, látom a tekintetén, hogy rögtön tudja miről van szó!
Hamarosan még két kolléga kijön, mintha valamit megbeszélnének, de látszik, hogy engem vizslatnak!
Majd bemennek, és kihozzák az elveszettnek hitt vasalódeszkámat.

Hálásan megköszönöm, és gyorsan tovább állok!