Ópusztaszer

Végre elérkezett a nagy nap, indulunk Ópusztaszerre! Kicsit elhúztuk reggel az időt, így 10 óra után indultunk csak el. Az első 25 percben egyik gyereknek a hasa fájt, a másiknak a feje. Egy rövid pihenő után (~20 km -t tettünk meg) kicsit rendbe jöttek, így mehettünk tovább. Anyu megígérte nekik, hogy Soltvadkertnél megállunk, és eszünk egy fagyit a Korona Cukrászdában. Így már egészen jól bírták! Csak 5 percenként kérdeztek rá arra, hogy „mikor érünk oda?”! 🙂

A Korona Cukrászda egy igazi meglepetés volt! Egy viszonylag kis városban egy ennyire igényes cukrászda teljesen hihetetlen volt. Pedig ott volt előttünk. Tisztaság, rend, igényes belső és külső, udvarias felszolgálók, és nagyon finom sütemények. A fagyijuk is nagyon finom volt, igaz a Mojito fagylalt annyira nem ízlett!

Miután elnyaltuk- illetve a gyerekek megették a sütijüket, tovább indultunk. Átmentünk Kiskunmajsán, ahonnan családunk egy része származik, majd megérkeztünk Ópusztaszerre.

Kicsit félreértettük egymást anyuval, mert én a labirintusba vettem csak jegyet, Ő pedig azt hitte, hogy a Feszty körképhez is jó lesz a jegy. Sebaj, ha már ott vagyunk, akkor meg kell nézni! 

Elég szűkös volt az időnk, mert a körképhez 14:00 -kor kaptunk időpontot (mert hogy időponthoz van kötve a látogatás), a lovas bemutató pedig 14:30 -kor kezdődött.

A körkép csodálatos, hihetetlen nagy munka lehetett elkészíteni, illetve retusálni. Sajnos fényképet nem lehetett készíteni, ezért maradnak az emlékek… 🙂

Miután kizavartak minket (szó szerint szóltak, hogy akkor most tessék elhagyni a termet!), elindultunk a lovas bemutatót megnézni.

Igazán látványos volt ez is, lóról nyilazással, verekedéssel, játékokkal és természetesen vágtával! Nórit teljesen lenyűgözte, főleg az, hogy volt egy szinte vele egykorú kisfiú is a lovasok között.

A Feszty Körképnél kaptunk egy kis füzetet, ahova pecséteket kellett gyűjteni. Ezzel a kis füzettel kezdtük meg a loholást, hogy az összes pecsét meglegyen, mielőtt bezár az emlékpark. Végül megjártuk az összes kiállítási termet, igaz volt, ahol csak 2-3 percet töltöttünk, és sikerült megszerezni mindkét gyereknek az emléklapot! 

Miután még egy laza vásárlást rendeztek a zsebpénzükből a bóvlik között, elindultunk a labirintushoz. Ez már kevésbé volt felemelő hely. Maga a labirintus jó ötlet lett volna, ha rendesen megnőttek volna a sövények. De így csak 1/2 méter magas kis bokrocskák között szlalomoztunk, a bejáratnál kapott papírt pedig fel se használtuk!

A másik útvesztő tele volt gyomnövénnyel, így attól se estem hanyatt. Végül az vicces volt, hogy bolyongtunk a nagy útvesztőben, és próbáltuk az előttünk indulókat beérni. 1500 Ft -ba került, de nagyjából ennyit is ért! 🙁

Visszafele még egyszer betértünk a fagyizóba, és ettünk még egy fagyit. már majdnem 10 óra volt, mire hazaértünk Dunaújvárosba. Anyu hajnali egyig pakolászta a holmiait, mert péntek reggel indult foltvarró táborba.